Aktuális




A Sarródi Közösségi Ház

A sarródi temető szomszédságában, a Szeder utcában található az 1930-as években épült parasztházból 2005-2006-ban kialakított téglaépítésű Tájház. A Tájház kialakításánál szempont volt, hogy ne csak egy "bemutató" házzal gyarapodjon a falu, hanem az épületegyüttes a hagyományőrzést szolgáló közösségi programoknak is alkalmas, méltó helyszíne legyen. A Közösségi Ház berendezése lelkes összefogással Sarród, Fertőújlak, és Nyárliget lakosainak önzetlen adományaiból gyűlt össze. Köszönet érte!

A sarródi temető szomszédságában, a Szeder utcában található az 1930-as években épült parasztházból 2005-2006-ban kialakított téglaépítésű Tájház

Az épület a nyeregtetős parasztházak formáját mutatja. A hosszú fehér, keskeny ház homlokzati oldalán két ablak található, amelyek fölött a vakablakban egy Mária szobor őrködik.

A régi időkben szokásban volt, hogy különböző szentek oltalmába helyezték házukat tulajdonosaik. Így a Tömördi Család egykori hajlékát Szűz Mária őrzi.

Miután a szépen felújított kapun belépünk, a nyitott tornácra érkezünk. A tornác kialakítása régen a módosságot fejezte ki. A gazdagabbak kőoszlopos, a kevésbé tehetősek pedig falábas tornácot építettek. A nyitott tornác a szegényebb zsellérházakra volt jellemző.

A tornácról két ajtó nyílik a házba. Az elsőn a konyhába juthatunk, míg a második az egykori kamrába vezet, amely most irodaként működik. Az elhelyezkedéséből adódóan meglehetősen sötét konyhában az ajtóval szemben van a kemence. A kemencének az első világháború után újabb reneszánsza volt, és a két világháború között épült minden sarródi ház konyhájában kialakították. Ugyanis az első világégés előtt a sarródiak péknél sütöttek, azonban a falu pékjét elvitték a háborúba. Így mindenki rákényszerült az otthoni sütésre, amit aztán folytattak azután is, mivel a faluban a pék mesterséget később sem folytatta senki.

Szintén a konyhában lett elhelyezve a vizespad, és lisztes, amik még a legszegényebb házaknál is általános konyhai berendezések voltak. A stelázsin vannak a különböző edények, és egyéb konyhai használati eszközök. A falvédők a kor hangulatát idézik. Úgy a konyha, mint az egész ház padlózata téglás.

A konyha tisztaságára mindig gondosan ügyeltek. Az év nagyobbik részében az udvar szemközti oldalán lévő nyári konyhát használták főzésre. Ez jelenleg raktárként működik.

A konyhából kétoldalra nyílnak a szobák. Az utca felőli az ún. tisztaszoba, amely homlokzati ablakai révén a világosabb. Ez ritkán volt használatban, általában csak a vendégszoba funkciót látta el. Népes, többgenerációs családoknál fordult elő, hogy az öregek hálószobája volt.

A szoba hagyományosan sötét gerendás mennyezettel rendelkezik. A gerendáról középen lóg a négyszemélyes asztal fölött a díszes petróleumlámpa. A falakat a kornak megfelelően szentképek és régi családi fotók díszítik.

Az ajtóval szemközti fal mellett a két ablak között van az 1840-ben készült, festett virágmotívumokkal díszített kelengyés láda. A Fertő-parton (Sarród, Süttör, Széplak stb…) a XIX. században már jellegzetesen egy alsó fiókot is kapott a láda. Férjhez menetelkor a menyasszony a stafírungját ebben hozta el a szülői háztól. Nagyon gyakran, ahogy újabb és újabb generációk beköltözésével cserélődtek a házakban a lakók, az újabb ládák kiszorították a régebbieket, így a nagymamák ládái legtöbbször a padlásra, vagy a kamrába kerültek, és terménytárolásra használták azokat.

Jellegzetes, a kornak megfelelően vetett parasztágyak vannak a szoba keleti fala mellett. A viszonylag rövid ágyakban vastag tollpárnákkal a fejük alatt, szinte félig ülő helyzetben aludtak a régi korok emberei. Az ágyak alatt lettek elhelyezve a csizmahúzók.

A szoba nyugati fala mellett a két korabeli ruhásszekrény között van az elmaradhatatlan fiókos komód. A komód valamikor a ládából fejlődött ki azáltal, hogy a pakolás megkönnyítése végett fiókokkal látták el.

Az ajtótól jobbra található díszes öntött vaskályha mellett egykor a Sarródi Általános Iskola nebulói melegedtek.

A konyhából jobbra nyílik az egykori hátsó szoba. Egyetlen ablaka az udvarra néz. Valamikor itt lakott és hált a ház népe. Itt lett berendezve a Közösségi Ház állandó helytörténeti kiállítása. A gyűjtemény összeállítását lelkes hagyományőrző sarródi fiatalok segítették.

Az ajtó melletti két vitrinben a falu korábbi életét bemutató képek és tárgyak láthatóak. Régi fotók idézik fel az egykori óvoda és iskola, és az Önéntes Tűzoltó Egylet működését. Ugyancsak megelevenednek úgy a régiek vallási élete, zarándokútjai, mint a II. világháború előtt a faluban gyakorlatozó légvédelmi tüzérek mindennapjai.

A szoba keleti oldala mellett elhelyezett öreg konyhaszekrényben a sarródi iskola dokumentumai vannak. Régi naplókban követhetjük nyomon az egykori sarródi kisdiákok tanulmányi előmenetelét. A szekrény mellett a sarródi kisbíró dobja látható. Az 1970-es évekig hosszú évtizedeken keresztül e kisdob hangjára csődült össze a nép, hogy meghallgassa a legfontosabb közérdekű híreket.

Sarród valamikori halászfalut idézik fel a szoba nyugati falánál elhelyezett varsák, hálók és egyéb halászati eszközök. Különösen érdekes a lyukas ladikot formázó haltartó "bárka". Még a múlt század elején is 40-50 halásznak adott kenyeret Sarródon a Fertő.

Elterjedt volt a sásfonás és gyékényszövés is. Különböző tároló- és használati eszközöket, szőnyegeket, lábtörlőket stb… készítettek. A sarokban elhelyezett eszközök - a lábtörlők készítéséhez használt "fáddó", valamint a szövőszék részét képező "borda" - ennek a tevékenységnek állítanak emléket.

Az ajtóval szemközti fal mellett Honyák Géza egykori falubeli mészárosmester használati eszközei láthatók.

A Sarród határában talált régészeti leletekből az ajtóval szemközti falnál két vitrinben látható egy régészeti kiállítás. A Sarród határában talált és kiállított gazdag leletanyag a kelta kortól a római emlékeken át és a középkor végéig terjed.

A tornácról a harmadik ajtó az istállóba nyílik. Még látható a nagy- és borjújászol. Itt láthatóak többek között a különböző mezőgazdasági eszközök, kosarak, a kiscsibék védelmét szolgáló borítókosarak. Egyéb régi tárgyak tucatjai - mint például vasalók, kisbicikli, szánkó stb... - is megfigyelhetők. Ugyancsak itt van hagyományosan a padlásfeljáró. Az istálló jelenleg a különböző hagyományőrző programok, időszakos kiálítások és egyéb tájházi rendezvények helyszíne.

Az udvar végében régi cséplőgép idézi fel a hajdani aratások hangulatát.

A Sarródi Tájház az összegyűjtött helyi berendezések, bútorok, kiállított tárgyak, eszközök, állandó és időszakos kiállításai révén méltóképpen őrzi meg az elődök életformáját, és mutatja azt meg a hálás utókornak.

Hagyományőrző Programok a Sarródi Közösségi Házban

Élő Dezső a Sarród monográfiájában a következőket írja: "Fertő volt a mi kenyerünk, örömünk, csapásunk, küzdelmünk". Azaz a Fertő nagyban alakította az itt élők életét, a tó, mint természeti adottság határozta meg azokat jellemző foglalkozásokat, amelyek az ide települt családokat közösséggé, működő faluvá érlelte. A Fertő-vidék múlt századi lecsapolása után ma már csak nyomaiban lelhetjük meg a vízhez, vizes élőhelyekhez kötődő hagyományos foglalkozásokat nemcsak Sarródon, hanem az egész Fertő-tájon. Így egy tájháznak, különösen fontos küldetése az, hogy ne csak statikus kiállításokkal, hanem régi hagyományokat felidéző, igazi közösségteremtő programokkal állítson emléket elődeinknek.

A Sarródi Tájház így lett igazi közösségi ház, hiszen már megnyitásának évétől, 2006-tól sorozatosan sikeres hagyományőrző programoknak a helyszíne. Ezek egyrészt a különböző jeles napokhoz (pl. Pünkösd) illeszkedő helyi népszokásokhoz, másrészt a régmúlt és közelmúlt megélhetési formáihoz kapcsolódnak. E programokon rendre együttesen részt vesznek gyerekek, felnőttek, idősek és fiatalok, falubeliek, illetve vendégek, látogatók. A jól sikerült rendezvények a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Sarród-Kócsagvári és a fertőújlaki Mekszikó- Pusztaközponti Oktatóközpontjaiban erdei iskolai foglalkozásokon és nyári táborokban részt vevő diákcsoportok heti programjaiba is beépültek.

A hagyományőrző programok tematikáját egy, az "Élő Közösségi Ház Sarród-Apetlon 2003/004-575-03-34 regisztrációs számú határon átnyúló PHARE CBC projekt" keretében alakították ki.

Felelevenített jeles napi népszokások

Húsvét: tojásfestés, hús, kalácstojásszentelés, barka égetés, tojásos játékok, közös éneklés.

Pünkösd: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királyné járás, amikor iskolás lányok "meghordozzák" a pünkösdi királynőt. Ilyenkor a lefátyolozott királynőt négy leányka vezeti. Kettő közülük az ajándékszedő, az ún. kolduló. Közös éneklés zárja a programot.

Szt. Iván Napja: a nyári napfordulóhoz köthetően tölgyfatuskó tüze mellett szerelmi bájolás, valamint "tűzugrás". Jókedvű vidám anekdotázás és közös éneklés egészíti ki a programot.

Adventi napok a Közösségi Házban: Beizzítják a kemencét, sülnek benn a kicsik és nagyok által elkészített kalácsok. Karácsonyfadíszek készülnek természetes anyagokból. Madárkalács készül marhafaggyúból és napraforgóból kedves kis madaraink téli etetéséhez.

Mesedélutánok, és esték a Közösségi Házban: A régi Sarródon az emberek a kemence, kályha tüze mellett, vagy a ház előtti padok mellé összegyűlve régi történetekkel, mondákkal, mesékkel szórakoztatták egymást. Így erősítették a családi és baráti kötelékeket. Ezeket az időket próbálják megidézni e foglalkozások.

Régi sarródi foglalkozások:

Gyékényszövés, sásfonás: Egészen a közelmúltig fontos kereseti lehetőség volt. Akkor, amikor a sarródi határ már nem adott megfelelő mennyiségű növényi anyagot, nyár végén a sarródiak a Fertő nyugati partjára, Fertőrákos térségébe, sőt még a Balatonhoz is eljártak aratni. A learatott növényeket a téli időszakban (november és április között) a parasztházak hátsó szobáiban felállított szövőszéken szőtték az asszonyok. Először a gyékényt hasították, majd szövés közben folyamatosan vizezték, hogy ne szakadozzon. A sást hasítás nélkül vizezés után fonták.
A programok során előadások és bemutatók révén idézzük fel ezt a háziipari foglalkozást, majd a résztvevők lábtörlőt és egyéb kisebb tárgyakat szőnek és fonnak.

Halászat: Tekintve, hogy Sarród egy jelentős halászfalu volt, sok halászati emlék gyűlt össze. A sarródi halászok a Fertő általánosan elterjedt módozatait használták, úgy a tapogatóval való halászatot, mint a rekesztő halászati módokat és a húzóhálóval és más hálótípusokkal való halászatot.
Míg a tapogatózás a déli szelek által sekélyített vizekben volt jellemző, a rekesztő halászat a nádasban (varsás halászat), a nyíltabb vizekben pedig nagyobb hálókkal dolgoztak. Jellegzetes csónakokat (pl. bödönhajó) használtak.
A programok során előadások és bemutatók keretében a résztvevők megismerik az egyes halászati módokat és eszközöket, a különböző halfajokat. Ízelítőt kapnak helyi halászmesterektől az egyes halfajok szokásaiból, viselkedéseiből. Gyakorolják a hálókötést, bödönhajó maketteket készítenek, tapogatót fonnak fűzvesszőkből. Zárásként közös halászlé főzés fertői módon.

Aratás, betakarítás: Bemutató előadások és beszélgetések elevenítik fel a régi idők mezőgazdálkodását. Nyáron a résztvevők közösen szalmafonást tanulnak, aratókoszorút készítenek. Ősszel a kukoricához köthető szokások elevenednek meg a tájházban. Közös kukoricamorzsolás az udvaron, csuhézás, csuhétárgyak készítése. Természetesen közös éneklés egészíti ki a programokat.

Magyar Deutsch